Pallasz Athéné Egyetem

facebook

Welcome

Gyengénlátó Változat

A Nemzeti Összetartozás Emléknapja – 2017.

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Egyetemünk tudományos rektorhelyettese is beszédet tartott a fővárosi megemlékezésen

2017. június 2-án pénteken megemlékezést tartottak Budapesten a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a honvéd hősök sír- és emlékhelyén a 12. kerületi Gesztenyéskertben. A megemlékezésen részt vett és beszédet tartott Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke is.

Az első világháborús eseményekről, a magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred, valamint a budapesti magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezred történetéről Fülöp Tamás, Egyetemünk tudományos rektorhelyettese tartott megemlékezést.

„Felekezeti hovatartozástól és származástól függetlenül nincs olyan magyar család a Kárpát-medencében, amelyet ne érintett volna valamilyen módon a Nagy Háború. Az a nagy háború, amelyet ekkor még nem láttak el sorszámmal, s amely az emberi és anyagi javak soha nem látott mértékű pusztulását eredményezte szerte a világon. E pusztulás és pusztítás nemcsak emberek és katonák százezreinek, millióinak életét törte derékba, de államok és nemzetek sorsát is megpecsételte, s a problémákat nem megoldva, hanem tovább örökítve, újra írta Európa térképét nemcsak földrajzi, hanem etnikai és ideológiai értelemben is.

Igaz volt ez a magyarság egészére nézve is, ráadásul úgy, hogy az egykori magyar katonai áldozatvállalást a későbbi kommunista diktatúra – „a múltat végképp eltörölni” jegyében – hosszú évtizedekre felejtésre kárhoztatta. Az egykori hősök, hazájuktól sok száz, olykor több ezer kilóméteres távolságban küzdöttek vagy raboskodtak. E bátorságról, bajtársiasságról, hazaszeretetről és hűségről tanúbizonyságot tevő katonák és alakulataik történetét a magyar társadalom emlékezetéből megpróbálták végleg kitörölni.

A centenáriumi megemlékezések sokáig vissza nem térő alkalmat kínálnak arra, hogy az első világháborús hősök emlékét ismét köztudatba emeljük, és az egykori hősökről méltó módon megemlékezzünk. Az emlékezet közös kötelezettségünk és közös felelősségünk, hiszen, ha magyar katonának - szükség esetén - hősi halottnak lenni egy évszázaddal ezelőtt „állampolgári kötelesség” volt, akkor a hősi halottnak, az áldozatnak is elévülhetetlen állampolgári joga a nemzeti közösséggel szemben igényt formálni hősi halála méltó megörökíttetésére, méghozzá rangjától, alakulatától, társadalmi eredetétől függetlenül.

A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred a háború kitörésekor a frissen felállított alakulatok közé tartozott, az 1912-es haderőátalakítási törvény engedélyezte az addigi 28 gyalogezred mellé további 4 gyalogsági ezred felállítását. Az alakulat hadkiegészítő területét az 1. és 2. honvéd gyalogezred sorozási körzetéből alakították ki, s ahogy akkor mondták, a Jászsággal, a Kis- és Nagy-Kunsággal „a magyarság színe java” tartozott alá, vagyis a legmagyarabb vármegyékből besorozott katonákból álló 29-es ezred a monarchia hadseregében „színmagyar” alakulatának számított, vezényleti nyelve is a magyar volt, és az alakulat esetében – jóllehet a harcok során bekövetkezett rendkívül súlyos veszteségek miatt sorait többször kellett feltölteni – szinte az egész világháború alatt megmaradt ez az etnikai homogenitás.

Kecskemét, Szolnok, Cegléd, Jászberény, Nagykörös, Kunszentmiklós, Dunavecse, Túrkeve, Mezőtúr, Karcag, Nagykáta, a Tiszazug és a Tápióvidék településeinek hadköteles polgárai, ahogy gróf Széchenyi István mondaná: „a törzsökös magyarság”, a magyarság színe-java, a vitézségéről és katonai erényeiről évszázadok óta híres jász-kun férfiak alkották az ezred zászlóaljait. És ne feledjük el, hogy ebben az ezredben sok-sok későbbi híresség is tisztként harcolt, többek között Aba Novák Vilmos a két világháború közötti évtizedek kiemelkedő festőművésze, akinek életén és művein a háborús élmény szintúgy nyomot hagyott, vagy a közismert „Gyula diák”, vitéz Somogyváry Gyula, vagy Zádor István, aki a szolnoki művésztelepről vonult hadba, és zseniális rajzaival hű művész-krónikása lett az alakulat harcainak, megpróbáltatásainak.”

A magyar királyi budapesti 29-es gyalogezred és népfelkelő gyalogezred katonái végig harcolták a világháború számos nagy csatáját, részt vettek a szerb, az orosz és az olasz frontok ütközeteiben. A gyalogezred a legsúlyosabb harcokat a keleti hadszíntéren, míg a népfelkelők katonái az isonzói csatákban, a Doberdó fennsíkon vívták.

Kulistei Ehmann József magyar királyi ny. altábornagy, korábbi ezred- és dandárparancsnok így emlékezett az általa vezetett alakulat hősiességére: „Nemesek voltatok a küzdelemben, felülemelkedők a tengernyi szenvedésen, megpróbáltatáson, ragyogó példaképei az önzetlen hazafiúi kötelességteljesítésnek és önfeláldozásnak és igazán nagyok, magyarok, honvédek voltatok a halálban.”

A 29-es gyalogezred történetéről bővebben itt olvashatnak az érdeklődők:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MEVH_AlakulatTort_024/?pg=0&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MEVH_AlakulatTort_106/?pg=0&layout=s

A 29-es népfelkelő gyalogezred isonzói csatáiról további érdekességek az alábbi linken olvashatók:

http://nagyhaboru.blog.hu/2015/08/13/a_budapesti_29-es_nepfelkelo_gyalogezred_a_2_isonzoi_csataban_2_1_resz

Tudósítás: hirado.hu
Fotó: Illyés Tibor / MTI